Nincs itt nappal, nincs itt éjjel,
Nem is lesz – a kártya ezt jósolja.
Kevés az esély, a hiány közeledik,
S annyi vágy suhan el mellette.

Egy jó regényben olvastam róla,
Iskolai szótárakat lapoztam át,
Feltámasztottam a silány magányból,
Hogy magamnak tartsam a szabad óráimban.

Most kérdem én: minek volt ez az egész?
Kiért – másokért vagy talán értem?
Tovább álmodozhattam volna, könnyebb volt az élet,
És nem szenvedtem minden egyes órában.

Ő sincsen itt, ahogy eddig sem volt,
Nem tudom, megadatik-e még megélnem
Azokat a perceket, mikor pajzánkodnánk,
Hogy átéljem, s ne csak higgyek benne.



































































orgazmus